Kihívás 2015 #1- Élmény beszámolók

Nagy -nagy öröm volt számunkra (is), hogy ennyien kezdtétek el kihívást!

Reméljük az alábbi élménybeszámolókkal meghozzuk a kedvet a (rendszeres(ebb)) jógához és a következő kihíváshoz is

Dóri összegzése: "Az, hogy el tudtam kezdeni a januári jóga kihívást egy kis öröm volt az ürömben. Úgy alakult, hogy arra a hónapra munka nélkül maradtam és így tengernyi szabadidőm lett. Ismerem magamat annyira, hogy tudtam, ha nem találok valamit, ami egy kis rendszert visz a napjaimba, akkor nagyon hamar elúszom a teendőimmel és összefolynak a napjaim.

Már az nagyon jó érzés volt, hogy van egy cél, amit el szeretnék érni és hogy van valami, ami keretek között tartja a hétköznapjaimat. De arra nem is gondoltam volna, hogy a jógázásnak köszönhetően mennyivel könnyebben viselem majd ezt a kényszerszünetet.

Éppen egy saját vállalkozást szeretnék beiindítani, így sok váratlan helyzettel küszködöm, ráadásul hajlamos vagyoka pánikolásra. De most ha valami nem úgy sikerült az új munkahellyel kapcsolatban, mint ahogyan terveztem, akkor leültem egy kicsit, vettem pár mély, teljes tüdős lélegzetet és aztán újra végiggondoltam, mit lehetne tenni, hogy megoldjuk a helyzetet.

Ezt ezelőtt nem igazán engedtem meg magamnak. A jógaórák viszont megmutatták, hogy egy kis nyugalommal eltöltött idő is mennyire új színben tudja feltüntetni a megoldandó helyzeteket. Azt hiszem számomra ez volt aa legnagyobb tapasztalás ebben a hónapban: Hogy megtanultam lassítani, megállni, nyugodtan végiggondolni a dolgokat.

Akár még akkor is, amikor stresszhelyzet ér. Persze még van hová fejlődnöm ezen a téren, de nagyon jó érzés, hogy egy ilyen pozitív változás elkezdődött bennem. A másik dolog, aminek nagyon örültem, hogy sikerült a régi lazaságomat visszanyernem.

Kicsi korom óta sportolok, táncolok, tornázok és ennek köszönhetően sohasem volt bajom a hajlékonyságommal. Az utóbbi egy évben azonban az iskola és a munkám miatt nem értem rá annyit mozogni, mint régen és ennek következtében sajnos elkezdtek berövidülni az izmaim. Nem volt ez olyan súlyos változás, hogy aggódni kellett volna miatt, de engem zavart.

Most újra meg tudom csinálni azokat az Ászanákat, amiket még egyetem első éve alatt. Általában a sport az, amit meditációnak, kikapcsolódásnak tartok az életemben és ez hatványozotan igaz a jógára.

Az, hogy volt minden nap másfél órám, amikor megengedtem magamnak, hogy elengedjem a szalon nyitása körüli gondokat, gondolatokat és tényleg csak magamra fókuszálhassak az adott egy olyan kiegyensúlyozottságot és nyugalmat napközbenre, amit Édesanyám is észrevett.

Januárban többször megjegyezte, hogy csodálkozik milyen jól viselem a munkanélküliséget, pedig a legutóbbi munkahelyváltásnál majdnem három hétig sík ideg voltam. Mindenképpen érdekes volt azt megtapasztalni, hogy mennyivel egyszerűbben is lehet a problémákat kezelni, ha az ember engedékenyebb magával szemben, ha szán egy kis időt saját magára."

Imola szavai: "Amikor nekivágtam a jóga kihívás 30 napjának azt gondoltam, hogy az lesz a legnehezebb része, hogy megszervezzem a napjaimat úgy, hogy minden nap valamelyik órára eljussak. Végül ez okozta a legkisebb problémát, köszönhetően a párom türelmének és segítségének. Összesen egy napot hagytam ki egy vidéki utazás miatt, de azt már előre bepótoltam egy dupla órával.

Várakozásommal ellentétben a legnagyobb kihívást mentálisan éltem meg, amiatt, hogy „minden nap menni KELL” hajnalban, sötétben, este, hidegben, hétvégén, fáradtan, éhesen… Sokszor komoly erőfeszítésembe telt rávenni magam, hogy elinduljak az órára.

Viszont amikor már ott voltam és végeztem a gyakorlatokat hálás voltam magamnak, hogy mégis eljöttem, mert az óra végére mintha kicseréltek volna. Észrevettem, hogy egyre könnyebben tudok hosszabb ideig koncentrálni, összpontosítani, ami az egyensúly gyakorlatoknál nagy segítségemre volt. Egyre jobban képes voltam kizárni a külvilágot és csak magamra koncentrálni.

A napi rendszeres relaxáció az órák végén segített az állandóan pörgő gondolataimat lecsendesíteni, egyre többször ki tudtam kapcsolni és „nem gondolni semmire”. Fizikailag amellett, hogy egyre lazább és erősebb lettem a bőröm minősége is megváltozott, sokkal simább és selymesebb lett.

A második hét vége felé jött az igazi fizikai kihívás, fájdalom formájában. Nem emlékszem, hogy hogyan történt, de meghúztam a jobb oldalon a fenék izmaim. Onnantól kezdve szenvedés volt minden előrehajlás, ami elég gyakori a jóga órákon. Azért is rosszul éreztem magam, mert a fájdalom miatt nem tudtam 100%-os erőbedobással végezni a gyakorlatokat.

Ez az időszak volt minden értelemben a mélypont a jóga kihívás alatt. Addigra már meglehetősen belefáradtam abba, hogy minden nap menni „kell”, plusz még fájdalmaim is voltak…

Aztán körülbelül 4-5 nap alatt sikerült átlendülnöm a mélyponton, a fájdalom is lassan kezdett enyhülni és már időben is látszott az alagút vége… Az is erőt adott, hogy sokat beszélgettem a lányokkal, akik szintén a kihívást csináltak. Megosztottuk egymással élményeinket és bíztattuk egymást.

Az utolsó heti gyakorlás már könnyedén és gyorsan elrepült, lelkes és izgatott voltam, mert tudtam, hogy most már „fél lábon” is kibírom… Összességében nagyon pozitív és felejthetetlen élmény volt ez a 30 nap minden nehézségével, fájdalmával, örömével együtt. Mivel a kitartás, amúgy nem erősségem, örülök, hogy sikerült végigcsinálnom és végül nem adtam fel." Nagyon köszönjük a beszámolókat, hamrosan posztoljuk a többiekét is! :) Namaste!

Copyright 2016 DownDog Jóga Stúdió - Minden jog fenntartvaKészítette: Szalai GáborFelÁSZFOldaltérkép