Preferált nyelv / Preferred language

MAGYAR

ENGLISH

Légzés nélkül nem megy / Téklesz Rita /

Inspiráló írás a légzésről

Téklesz Rita
DownDog alap hatha oktatóképzés  2018. tavasz


Légzés nélkül nem megy

Ahogy az élet, úgy a jóga sem. Életem első jógaóráján, Pestszentlőrincen, egy jógateremnek berendezett garázsban az első 20 perc azzal telt, hogy fekve megfigyeltük a légzésünket – rátettük a kezünket a hasunkra, a bordakosarunkra, a mellkasunkra, és lépésről lépésre mélyítettük a légzést. Emlékszem, ez akkor, 19 évesen még nagyon furcsa élmény volt. Türelmetlen voltam, mozogni akartam, nem értettem, minek ennyit foglalkozni ezzel. Pontosan ezért 3 alkalomnál többet nem ismentem oda. Ma már úgy vagyok vele, hogy ha lehetőségem lesz rá, jógaoktatóként én is így fogom indítani az órát a kezdőkkel. Nagyon kifejező számomra az a mondat, hogy helyes légzés nélkül a jóga csupán testgyakorlás. Habár már 4 éve jógázom, sajnos még mindig nem tudom maximálisan kontrollálni a légzésemet a gyakorlásom közben. Most erre törekszem.

A szabályos légzés segít lecsendesíteni az elmét, és így teszi a jógát dinamikus meditációvá. Tényleg úgy gondolom, először lélegezni kell megtanulni, hogy utána külön törekvés nélkül engedhessük bele magunkat a flow-ba. Ahogy Selvarajan Yesudian is írja az általam nagyon kedvelt Sport és jóga című könyvében: „A sport légzőgyakorlatok nélkül sohasem fejthet ki e szervekre – tüdő, gyomor, agy, idegrendszer – olyan jótékony hatást, mint az ütemes, ritumsos pránajáma természetes masszázsa.

A legtöbb élsportolónak általában nem is tanítják meg, hogyan állítsa légzését a saját szolgálatába, pedig valószínűleg sokkal nagyobb teljesítményt érhetnének el így. Yesudian az úszást említi, mint a legjobb, a helyes légzésre rávezető sportot, ezért én például gyerekek körében sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnék az úszásoktatásra.  A helyes légzés elsajátítását kétségkívül gyermekkorban kell(ene) elkezdeni, mivel később már sokkal nehezebb kiirtani egyrosszul berögzült szokást. Az első lépés az lenne, hogy az embereket rávezessük az orrlégzésre.

Miért fontos az orron át történő légzés?

A legtöbb ember itt Nyugaton szinte csak „piheg”, olyan felületesen veszi a levegőt, hogy nem csoda, ha teste nem funkcionál rendesen. Arról nem is beszélve, hogy sokan szájon át lélegeznek – talán a legnagyobb ajándék ezidáig, amit a jógától kaptam, az az, hogy átszoktatott az orrlégzésre. Azóta az allergiás tüneteim is enyhültek, és már szinte egyáltalán nem dugul el az orrom. Yesudian úgy írja, hogyha valaki huzamosabb ideig szájon keresztül lélegzik, súlyos pránahiány áll be nála, erőtlenné válik, belső elválasztású mirigyei elégtelenül működnek, egész teste negatív állapotba kerül, és ellenállóképessége annyira lecsökken, hogy minden betegséggel szemben védtelenné válik.

Egyszer egy barátnőmnek elmondtam ezt, és ő úgy reagált, hogy legtöbbször szájon át veszi a levegőt, mégsincs semmi baja – sajnos én ezt nem így látom, hiszen szinte minden vírusszezonban lebetegedik, és gyanítom, a negatív hatások életkora előrehaladtával fognak igazán megmutatkozni. Éppen ezért bárkit, aki betéved a jövőben egy-egy órámra, igyekszem majd rávezetni legalább az orrlégzésre. Nemrég a kezembe akadt Barna Miklós Ferenc A légzés gyógyító ereje című könyve, amely nagyon szemléletesen taglalja a nazális légzés fontosságát. A szerző szerint – aki egyébként légzésterapeuta, kineziológus és bioenergetikus – naponta 10 - 25 000 liter (!) levegőt szívunk be, tele idegen, ártalmas részecskékkel. Az orron keresztüli légzés nem csupán megszűri ezeket a részecskéket, de a kilégzéssel 15 perc alatt eltávolíthatjuk őket a szervezetünkből, míg azoknak a kisöprése, amelyek már bejutottak a tűdő léghólyagjaiba, akár 120 napig is eltarthat.

A bioenergetikus szerint az ideális légzés a következőképpen néz ki:

- 3-4 liter levegő belégzése perceknént (az átlag ennek a négyszerese)
- percenkénti 3-4 levegővétel (a felnőttek átlaga 15...)
- a kilégzések után 8-12 másodperc légzésszünet (2 mp az átlag)

  • (Itt még ír néhány pontot, de azok megértéséhez a könyv egyéb fejezeteinek elolvasása szükséges.) Ebből jól látható, hogy a felgyorsult világban – leginkább Nyugaton – élő felnőttemberek igencsak helytelenül lélegeznek. Persze számtalan elmélet van arról, mi számít helyes, ideális légzésnek, én azonban most ezt tekintem alapnak.

Lépésről lépésre

Úgy vélem, az áttérés a teljes jógalégzésre, és – merjünk nagyot álmodni – a napi szintű pránájámázásra többéves folyamat. Még én is sokszor kapom azon magam, hogy egy-egy óvatlan pillanatban a számon át veszem a levegőt, vagy hogy csak a mellkasomba lélegzem... Amikor azonban szükségem van rá, mindig „előveszem” a jógalégzést – a mindennapi életben, például egy stresszes szituációban azonnal segít lenyugodni, ennél szuperebb idegcsillapítót elképzelni sem tudok. De ha testi fájdalmam van, akkor is szoktam alkalmazni. Talán ezért vagyok jelenleg a leghálásabb a jógának, ami a fizikai jóllétemet illeti. Amióta tudatosan próbálok lélegezni, elborzadva nézem, ha valaki dohányzik, hiszen ennél önrombolóbb szokást el sem tudok képzelni. Úgy gondolom, aki hosszú évek óta cigizik, már csak nagyon fáradságos és hosszadalmas munka útján tudná enyhíteni az okozott károkat, ha egyáltalán tudná... Erőszakkal nem lehet megváltoztatni az embereket, csupán a helyes irányt mutathatjuk meg nekik – valaki pedig vagy nyitott erre, vagy nem, mindenki sorsáért nem vállalhatunk felelősséget. Annak azonban, aki eljön a jógaórára, még ha csak az ülőmunka okozta hátfájás miatt is, megmutathatjuk a helyes légzés menetét. Egyáltalán nem biztos, hogy érdekelni fogja, de ha csak néhány emberben elindíthatjuk a változást ezáltal, már megérte! Borzasztó nehéz kiiktatni egy egész életen át berögzült szokást, mégis meg kell próbálni.

A pránájámán innen és túl

Nemrégiben a különböző légzőgyakorlatokkal is elkezdtem ismerkedni. Volt egy időszak, amikor minden nap más és más pránájáma gyakorlatot próbáltam ki Yesudian könyvéből – sőt, a kapálabháti-t rendszeresen alkalmazom, ha náthás vagyok (ami egyébként csak akkor fordulhat elő, ha valami miatt nagyon kibillenek az egyensúlyomból...). Napi háromszor csinálom, és segítségével tényleg 1-2 nap alatttúl vagyok a betegségen. Persze tudom, igazi értelme akkor lenne a pránájámázásnak, ha napi szinten csinálnám, ugyanakkor ebben talán még fontosabb a tudatosság és a felkészültség, mint az ászanázásban. A légzésszabályozással nagyon erősen bele lehet nyúlni szervezetünk működésébe, éppen ezért csak körültekintően, az alapszabályokat betartva szabad nekiállni. A Hatha jóga pradípika intelme nagyon találó: „Mint ahogy az oroszlánt, elefántot és tigrist csak rendkívül lassan és óvatosan lehet megszelidíteni, a pránát is csak lassanként szabad ellenőrzésünk alá vonni annak mértékében, ahogyan ezt saját képességeink és testi korlátaink engedik. Máskülönben megöli a gyakorlót.” Súlyos mondatok ezek, de tökéletesen szemléltetik a légzőgyakorlatok hatalmas erejét. Szívbetegként, vérnyomásproblémákkal például szigorúan tilos önállóan, guru nélkül gyakorolni. Mindenekelőtt azonban a szabályos légzéssel kísért ászánázás terén kell magabiztossá válnunk, megerősödnünk általa és szert tenni a szükséges önfegyelemre, hogy szintet léphessünk. B.K.S. Iyengar Jóga új megvilágításban című könyvében több oldalon keresztül tárgyalja, milyen külső feltételei vannak a pránajámázásnak: csak kiürített emésztőrendszerrel kezdjünk hozzá, tiszta levegőjű, csendes helyen, mindig ugyanabban az időpontban, és a megfelelő testtartásban. Ezek csupán az alapok, amelyekre figyelnünk kell. Úgy vélem, az átlagember számára már az is hatalmas lépés, ha a teljes jógalégzést gyakorolja napi szinten.

A jógaoktató felelőssége

Az oktatóképzés során még jobban megerősödött bennem az a hit, hogy a jógaoktató felelőssége hatalmas. Ez mind a gyakorlók fizikai, mind lelki egészségét tekintve igaz. Sajnos magamból is kiindulva azt tapasztalom, hogy az emberek sokszor nem ismerik a határaikat, vagy ha mégis, hajlamosak erőszakosan feszegetni azt, ezzel sérülést, károkat okozva maguknak. Éppen ezért azt gondolom, nekem mint jógaoktatónak abban áll a felelősségem, hogy rávezessem a gyakorlóimat a helyes légzésre, és biztonságos kereteken belül megmutassam nekik a jóga útjának első lépéseit, hogy aztán aki szeretne, továbbmehessen rajta saját megítélése szerint.

Záró gondolatok: A légzés maga az élet. Persze a levegő minősége is kulcsfontosságú – tudományos kutatások során igazolták, hogy a zöldövezetben élő emberek sokkal jobb általános egészségnek örvendenek, mint a városlakók. Sajnos azonban nem mindenki teheti meg, hogy éltető fák környezetében éljen. Az orron át történő, helyes légzés éppen ezért kiemelten fontos az olyan emberek körében, akik szmoggal szennyezett területen laknak, hiszen ezzel megszűrhetik a szervezetükbe kerülő károsanyagokat. Én tényleg úgy gondolom, hogy helyes légzés nélkül az ászanák maximum 10%-ban képesek kifejteni jótékony hatásukat, éppen ezért sosem fogom lespórolni a légzésfigyelést az óráim elejéről, már csak azért sem, mert ezzel valóban beterelhetem a gyakorlóimat a jelenbe és idegrendszerük is rögtön lecsillapodik.

Mindenekelőtt tehát lélegezni kell megtanítani az embereket, hogy utána elmélyülhessenek gyakorlásukban és minél több pozitív hatásban részesülhessenek. Ezt tekintem most fő missziómnak. :)

Copyright 2016 DownDog Jóga Stúdió - Minden jog fenntartvaKészítette: Szalai GáborFelÁSZFOldaltérkép