Egészen profán módon kerültem a jóga világába: fájt a derekam. A legtöbb embernek fáj a dereka, elfogadja, aztán addig fáj, amíg egyszer csak meg kell műteni. Én egy ismerősöm unszolására elmentem gerincjógára.
A jóga előtt sokfajta sportot kipróbáltam. Kezdetben úsztam, aztán belefogtam az aikidóba. Annyira elbűvölt ez a filozófia és mozgáskultúra, hogy mostanra aikido-edzéseket tartok.
A jóga sok mindenben hasonlított az aikidóra, de sok mindenben nagyon idegen volt. szerencsére, jó helyen kezdtem el jógázni, olyanoktól tanultam, akik nem kezdők voltak. A jóga egyszerre segített a derékfájásom elmulasztásában, a stressz kezelésében és nem utolsó sorban megismertem önmagam is – egy kicsit jobban.
Azóta is örülök, hogy elmentem arra az órára és azóta is gyakorlok, ha tehetem, minden nap. Mostanra a derékfájásom elmúlt, a jóga viszont maradt és úgy érzem, maradni fog örökre. Persze, nekem se könnyű jógára, önmagamra, a testi egészségre, a belső harmóniára is időt szánnom a család, a barátok, meg a munka mellett, de úgy érzem, érdemes.
Ez az az öröm és a kis tapasztalásaim, amit át szeretnék adni a jógaóráimon.
