Két hónapig szinte mindennap jógáztam, és ez lett az eredménye
10 dolog, amit 8 hét alatt tanultam magamról és a jógáról
Az első jógaórámon 2013-ban vettem részt egy hirtelen ötlettől és egy kuponos lehetőségtől vezérelve, a Dembinszky utcai (ős)Downdogban. Szerettem, tetszett. Elkezdtem rendszeresen járni, átlag heti 1 alkalommal. Volt ugyan olyan időszak, hogy hónapok is kimaradtak, de a jóga ezek után sosem tűnt el teljesen az életemből. Amikor gyereket vártam, kipróbáltam a kismama jógát, nagyon sokat adott, aztán, talán emiatt is, a szülést követően szép fokozatosan újra egymásra találtunk.
A kapcsolatunk 2018-ban lépett új szintre.
Az idei év eleje óta kezdett intenzívebben foglalkoztatni a jóga, ugyanis szabadidő hiányában olyan megoldást kerestem, ami egyszerre mozgatja át az egész testem, nemcsak részterületekre hat, és ami szellemi síkon is kielégít. Egyre többet gyakoroltam, leginkább otthon, fél-háromnegyed órás Youtube videókon keresztül. Októberben és novemberben viszont úgy hozta az élet, hogy hirtelen temérdek szabadidőm lett. Így vettem korlátlan bérletet a Downdogba, hiszen – a terhességet és az utána következő kisgyerekes időszakot kivéve – mindig is odajártam.
Ezalatt a két hónap alatt szinte minden nap megfordultam valamelyik stúdióban. Jártam lunchtime jógára, váll-és csípőnyitásra, reggeli gyakorlásra, vinyasa flowra, Ashtangára, dinamikus és sima hathára. Kipróbáltam szinte az összes elérhető stílust, órát, oktatót.
Mi az a 10 dolog, amit megtanultam a mindennapos gyakorlással töltött két hónap alatt?
Először azt vettem észre, hogy jobban tudok lélegezni. Aztán azt, hogy ettől fókuszáltabban gondolkodom és képes vagyok hamarabb túllendülni a nehézségeken.
Felbecsülhetetlen energiaforrást kaptam minden egyes napra, ami fura módon megmutatja a határokat is. Szerencsére mindig azzal a lehetőséggel, hogy azok egyre szélesedjenek. Biztos, hogy nem leszek sosem jógaoktató, és vannak ászanák, amiket nem tudok megcsinálni, akárhogy is szeretném.
Fizikailag könnyebben mentek a napok, nem fájt a derekam, erősebb lett a testem. Mintha minden végtagom kicsit hosszabbá vált volna. Jobban be tudtam húzni a hasam, és észrevettem, ha előreesett a vállam.
A környezetem egyre gyakrabban megjegyezte, hogy karcsúbb vagyok. (Ez a kilókban nem tűnt fel, de tény, hogy könnyebbnek éreztem magam.)
Érzékenyebben tudok reagálni a testem jelzéseire. Érzem, amikor fáj a csigolyáimnak az ülőmunka, és hogy valósággal fellélegeznek, amikor kinyújtózom reggelenként. Tudatosan vigyázok a testemre, szebbnek látom és jobban szeretem őt.
Rájöttem arra, amit persze már olvastam korábban több helyen is, mégsem tudtam felfogni, mert ehhez át kell élni: a jóga egy rendszer. Nemcsak kívül, belül is. Rendszer, mert másfajta gondolkodásba kapcsolja az agyat, ami kihat az élet különböző területeire. És rendszer, mert belül egyszerre stimulálja a testet és a szellemet, a belső szerveket és az izmokat. Segít kikapcsolni, miközben erősít.
A korábbi heti egy, max két alkalom számomra nem mutatta meg a jóga igazi lényegét. Ez egy olyan életforma, ami ennél többet kér. Viszont cserébe rengeteget ad is.
A gondjaimat nem oldja meg, és van, hogy stresszes eljutni az órára. Gyakran kisebb-nagyobb szervezés és más dolgokról való lemondás kell hozzá, mert sok időt vesz igénybe.
Csodálatos közösségbe visz el, ahol úgy lehetek együtt másokkal, hogy magamra figyelek közben, mégis többletenergiákkal távozom – ez hatalmas különbség volt az otthoni gyakorláshoz képest!
Függőséget okoz! Furcsa módon, a korábban szintén rendszeresen űzött futással ellentétben a jógaórára sosem esett rosszul elindulni, nem éreztem muszájnak, és ha valami oknál fogva mégsem értem oda az órámra, őszintén hiányzott. Nemcsak az agyam, a testem is úgy érzi: jógából sosem elég.
Tanulság? Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom ennek a két hónapnak a mérlegét, azt mondanám: olyan volt, mintha lenne egy régi barátod, akit ezer éve ismersz, és egyszer csak rájössz, hogy mindig is ő volt az igazi!
Korántsem tudok azonban mindenkire érvényes végső következtetést levonni. De aki még nem próbálta, annak azt tanácsolom: ha ideje engedi, egyszer próbálja ki, milyen érzés hetente legalább 5 alkalommal jógázni. Fantasztikus önismereti útra visz el, ami tele van váratlan felismerésekkel és izgalmas meglepetésekkel. Namasté!