Egy kis ászana mitológia

Az indiai mitológia szerint Brahma azt tanácsolta az égben aszkéta módon élő Shivának, hogy házasodjon meg. A földön Daksha királynak gyönyörű lánya született, akit Satinak neveztek el. Már fiatal lányként Sati rendíthetetlen híve volt az Úr Shivának. Amikor házasulandó korba került, Brahma meglátogatta Daksha királyt és áldását adta Sati és az Úr Shiva házasságára, aki így az Úr Shiva egyetlen női társává vált. Sati komoly vezeklésbe kezdett, hogy férje kegyeit elnyerje. Egész lényével kizárólag Shivára koncentrált.

Ezalatt az égben Sati elhivatottsága lenyűgözte az isteneket. Bíztatták az úr Shivát, hogy fogadja el Satit feleségéül. Végül némi gondolkodás után beleegyezett, hogy feleségül vegye. A pár mindenki áldásával kelt egybe. Nagy lakodalmat csaptak Daksha királyságában. Amikor Daksha az ünneplő tömeg elé lépett, az Úr Shiva kivételével mindenki felállt és fejet hajtott a király előtt (az Úr Shiva Daksha felett állt, és azért tett így, hogy megvédje őt). Ugyanakkor Daksha félreértette ezt és sértésnek vette. Megesküdött, hogy bosszút áll az Úr Shiván.

Daksha vallásos ünnepséget rendezett és meghívta az isteneket mindhárom világból, szándékosan kihagyva a meghívottak sorából Shivát és Satit. Sati ennek ellenére mindéképpen részt akart venni az ünnepségen. Shiva megpróbálta meggyőzni őt, hogy ne menjen, mivel Daksha őket szándékosan nem hívta meg. Sati nem hallgatott Shivára. Daksha megalázta és kigúnyolta Satit. Apa és lánya heves vitába szállt. Satit mélyen megbántotta, hogy az egyetlen ember, akiben bízott, ellene fordult. Már képtelen volt elviselni a további bántást, ezért kijelentette, hogy inkább elhagyja testét, ami az egyetlen dolog maradt, ami apjához kötötte. Mély meditációba süllyedt és addig szította belső tüzét, amíg lángra nem lobbant az összegyűltek előtt.

Shiva kísérői, akik odakint vártak, mindent hallottak és támadásba lendültek. Hatalmas küzdelem alakult ki és Shiva követői kénytelenek voltak visszavonulni.

Shiva dühében a haját tépte. Egy hajfürtjét a földre hajította, amely kettévált és egyik feléből a hatalmas Virabhadra, a másikból pedig a vad Kali istennő kelt életre. Az Úr Shiva mgparancsolta Virabhadrának és Kalinak, hogy semmisítsék meg Daksha áldozatbemutatását. Amikor Virabhadra megérkezett a földre, mindkét kardját a feje fölött tartotta, így alakult ki a virabhadrászana 1. Majd fenyegető táncba kezdett Daksha körül, amely mozdulat a virabhadrászana 2-ben látható. Amikor pedig Daksha fejét vette, létrejött a virabhadrászana 3.

Virabhadra Daksha levágott fejét az áldozati tűzbe vetette. Az úr Shivát elszomorította a véres látvány, ami megérkezésekor a szeme elé tárult. Bár szívében fájdalmat érzett, ezt együttérzéssé alakította és úgy döntött, visszahozza Dakshát az életbe, mivel megtanulta a leckét az alázatról és a büszkeségről. Shiva talált egy kecskefejet, amelyet akshának adott és visszahozta őt az életbe. Daksha fejet hajtott az Úr Shiva előtt és átadta magát neki. Shiva megengedte, hogy befejezze a vallásos ünnepséget, amit a király elkezdett. Ezalatt az Úr Shiva meditációba süllyedt, amíg Sati – szavaihoz híven – Parvatiként újjá nem született Himavannál, egy olyan apa lányaként, akit mélyen tisztelt és szeretett. Megnyerte Shiva kegyeit és boldogan éltek együtt.

Ez hát a virabhadrászanák történte. Legközelebb, amikor ezeket a pózokat gyakorlod, gondolj erre a legendára, ami ezeket az ászanákat olyan népszerűvé tette. Lépj túl a fizikai megvalósításon és hozd létre magadban mindazokat az értékeket, amelyeket a legenda közvetít. Jó gyakorlást!