Jógás elmélkedések

Amiben nekem segítenek az ászanák, hogy ma már általa  észre tudom venni, ha egy helyzet ártóan fáj. A jógázásban is úgy próbálom megoldani a mozdulataimat, hogy ne okozzak magamnak sérülést, hogy határon belül tudjam tartani a fájdalmat és meg tudjam úgy oldani, elméből, ízületből, csontból, genetikából és az alkatomból, akár az arányaimból kiidnulva, hogy mindezekhez a kötöttségekhez- idomuljanak a mozdulataim. Nem, nem a megúszásra megyek, de ma már tudom hogy nem az a lényeg, hogy belepréseljem magam mindenáron valamibe….. hanem az, hogy hogyan teszem ezt és milyen az út és mi az a végállomás ( ászana ) ahova el akarok jutni. Hogyha nem jutok el csak a közelébe érkezem, akkor új terveket fogalmazok meg ( erről majd még később ) és képes vagyok arra hogy megelégedjek azzal, ahova jutottam. Eljutok oda és körbe nézek, hálás vagyok mert a saját erőmből tettem :vigyázva, tiszteletbe tartva- magamat és a határaimat.

Mindig van cél ( egy másik ászana ) ez nekem az erőforrásom. Folyamatos a mozgás, de ma már néha hagyom magam megpihenni, és merek mélyre is menni. ( kitartok egy egy pózt ) belelélegzem magam, belakom az ászanát-figyelem magam benne, ha kell kicsit oldok az izmaimon  a kilégzésekkel, megnézem hogy hol az elmém, hova visznek a gondolatok, mi ad benne erőt és mi az ami el szeretne tántorítani- hol van az a pont, amikor azt érzem:most ebből ennyit kaptam, tovább állok, de tudom, hogy esetleg megint el fogok ide jönni.

És akkor elindulok az új “cél” irányába-ami lehet akár egy másik ászana is, de lehet az is hogy visszakanyarodok egy ezelőttibe, mert most késznek érzem magam arra, hogy megint mélyüljek benne. Mert a jógában, ahogy az életben : nincs olyan hogy vissza vagy előre. Nem lineárisan haladunk, hanem többdimenziósan-térben mozgunk, mozdulunk.

Az óráimat is így építem fel: ráhangolódunk, megérkezünk és hozunk egy döntést-hogy kellő fókusszal vágjunk neki az útnak. Az alázat ennek elengedhetetlen része, hogy az induló löketből az energiáinkból juthasson egy kis rész az alázat átélésére . A belátásra, hogy igen: én itt most mindent meg fogok tenni ,teljes elszántsággal ( fókusszal, tudatossággal ) neki indulok, de tudom hogy van egy magasabb “hatalom” aminek fejet tudok hajtani és el tudom fogani, hogy: nem vagyok mindenható...

Igen, most elindulhatunk  az utunkon: célokat fogalmazunk meg és nyitottságra hangoljuk az elménket és a testünket is. Nos a test nyitottsága elengedhetetlen: a test nyitottságát a légzésünkkel kezdjük megalapozni. Ahogy elmélyítjük és hosszítjuk a kilégzéseinket, úgy olvad le a stressz okozta izmofeszülés a kritikus pontokról. Olyan ízület-környékekről- mint az állkapocs, a vállak a csípő. Ahol a stressz a leginkább reakciókat vált ki a fizikai testből- általában befeszüléssel és egy folyamatos szimpatikus-idegrendszeri működés mentén tartja fogságban a testünket- a légzésünket és ezáltal az elménket is - szűkül a perspektíva, beszükültté válik a látásmódunk, nem látjuk a "képletet" az egészet- hanem egy (szem)pont fogságába kerülünk- tehetetlennek érezzük magunkat. Az izmok immár lazulnak, még a bordák közötti izmok is- nagyobb helyet engednek a tüdőnek- mélyeket lélegzünk, mintha sóhajtanánk, a mélyített-hosszított kilégzésekre pedig az egész test megkönnyebbül. A keringés mostmár nem csak a vázrendszer izmait látja el, hanem elkezdenek a belső szervek is működésbe lépni.

Ezek után érdemes átmenni az ízületekre és megkezdeni a beolajozásukat a lágyan áramló bemozgatásokkal. Érdemes figyelni az évszakra és a napszakra is. Télen és reggel sokkal kötöttebbek vagyunk, több időre van szükség, mint nyári melegben vagy a délutáni gyakorlás előtt. Mielőtt elkezdjük a mozgást, jó tudatosítani, hogy melyik ízület milyen mozgástratományban tud mozdulni. Azért fontos, hogy folyamatosan betartsuk ezeket az irányokat, hogy a szalagok épségét megőrizzük, illetve hogy a célunkat elérjük: az ízületi folyadék termelődének induljon, így megkönnyítve a mozdulatainkat. Kicsit hasonló ez ahhoz, amikor a meditáció előtt az elménket egyensúlyozó pózokkal hozzuk ballanszba. A test meditációja az ászanázás. Muszáj rá felkészítenünk, beolajoznunk- jelezni felé, hogy itt most "dolgozni" fogunk vele. Sokszor mondom az óráimon, hogy a testre jó úgy tekinteni, mint egy jóbarátra.

( Folytatás hamarosan )

( Folytatás később )

Pelsőczy Petra

2024.01.19.