Na igen, akik jógázik egy ideje vagy ilyen körökben mozog rengetegszer hallja ezt. Most megosztok veletek egy hatalmas titkot: nem kell tudnotok a gyakorlatokat.
Legalábbis elsőre biztos, hogy nem. Ha már valami megy nagyjából és tudsz óra közben nagyokat lélegezni, akkor tökéletesen teljesítetted a feladatodat. A jógaóráknak 2 céljuk van. Az egyik, hogy rugalmassá tegyük az izmokat és a testet megerősítsük illetve méregtelenítsük is majd idővel a speciális légzés segítségével. A másik pedig, hogy a fizikai oldalról megközelítve (tehát a pózokon, ászanákon keresztül) dolgozzunk az elmén és a pszichén. Ez a már kicsit összetettebb és igazából ez a jógázás végső célja (nem a lábak nyakba akasztása).
A fizikai rész, avagy ászanák
99% practice, 1% theory" by Sri K. Pattabhi Jois, avagy minden az ászanákkal kezdődik
Ahogyan azt fentebb is írtam, fizikai szinten terápiás célzatú a jóga. Tehát, ha valaki nem hajlékony, kötött izomzata van, fáj a háta, nem erős a karja, akkor igenis pont, hogy nekik ajánlott leginkább jönni órára. Ez ugye azt jelenti, hogy dolgozni kell az ember kevésbé erős oldalával, pedig ezt sokan nem szeretik. Érthető, hiszen ki szeretné konstatálni, hogy ez nem megy, meg az sem és arról a harmadikról ne is beszéljünk... Úgy érzem, hogy manapság mindannyian ki vagyunk éhezve a pozitív dolgokra, visszajelzésekre és a sikerélményekre. Ezek után nehéz magunkat egy olyan szabadidős tevékenységre rávenni, ahol nem feltétlenül játszi könnyedséggel fogunk megcsinálni mindent.
És most van egy rossz hírem, a jógázás nem egy egyszerű dolog. Sohasem lesz az. Azért, mert nem szabad annak lennie (erről kicsit később). Mindig lesz olyan póz, amivel szembe kell nézned és meg kell dolgoznod érte. De, ha belegondolsz akkor az élet is ilyen, ha szeretnél valamit elérni tenned kell érte.
Neked és nem másnak. Persze lesznek kivételek, akiknek minden megy különösebb erőfeszítés nélkül - akár úgy általában nézzük, akár az órán. Ilyenek vannak, csak megbékélni lehet ezzel, mert változtatni nem tudsz rajta. Nekünk, akik nem vagyunk ennyire szerencsések - vagy nem voltunk előző életünkben Terézanyu és nincs ultraszuper karmánk -, nekünk bizony meg kell dolgozni a sikerélményért.
A kitartó olvasóknak most jön a jó hír: lesz sikerélményed rengeteg csak észre kell venni őket. Ha rendszeresen jógázol szépen lassan egyre közelebb fogsz jutni a célodhoz (meg a lábadhoz nyújtott térddel). Lehet, hogy 2 hónapja jársz már és ugyan élvezed, de óra közben elkezdesz gondolkodni rajta, hogy basszus azt írták a honlapon, hogy lefogyok, minden izmom ruganyos lesz és "örökélet" stb... Na igen, de, ha belegondolsz, hogy mennyi időbe tellett ennyire bemerevíteni az izmaidat (5-10-20-30 év? szinte éjjel nappal) és, hogy mióta dolgozol ennek az ellenkezőjén (2 hónapja heti 2x1,5 órában) akkor látszik a különbség... :) És mindemellett lehet, hogy másnap az órán észre fogod venni, hogy hoppá, már az alsó bordáim a combomon vannak...juhú! Ez ilyen. Szerintem nagyon tanulságos.
Szokták mondani, hogy a gyakorlásodon meglátszik, hogyan állsz a az élet dolgaihoz is. Elsunnyogod a nehezebb részeket vagy szembenézel velük. Türelmesen kivárod, hogy nyújtott lábbal tudd megérinteni a talajt vagy mindig kicsit be fogod hajlítani a térdeidet. Elfogadod, hogy a csípőnyitó gyakorlatok akkor is nehezebben fognak, ha piros hó esik, de nem csüggedsz, továbbra is kitartóan gyakorolsz vagy ezért inkább nem is csinálod őket.
Hosszú évek napi szintű gyakorlása mellett mindenre képes lehetsz, de akkor is érezni fogod a különbséget, hogy mi az, ami jobban megy és mi az, ami mindig a "mumus" volt. Ez teljesen normális. Őszintén szólva én örülök az effajta "szenvedésnek", mert, amikor egy olyan pózt sikerül megcsinálni vagy jobban csinálni, ami mindig is kihívást jelentett az hihetetlen boldogsággal és erővel ruházza fel az embert. Hirtelen megállíthatatlannak érzi magát. Akinek nem kell vagy nem dolgozik érte, sose fogja fogja ezt megtapasztalni, pedig borzasztó jó érzés!
A nem fizikai gyakorlás
"Yoga is the journey of the self, thrugh the self, to the self." The Bhagavad Gíta
Kinek gyakorolsz? Magadnak. Te csinálod a gyakorlatokat, a te testedet próbálod erősebbé, hajlékonyabbá és egészségesebbé tenni, nem a szemben állóét vagy, aki a melletted lévő matracon ül. Az óra folyamán hagyd őket teljesen figyelmen kívül. Ne azzal foglalkozz, hogy neki ez meg az a póz megy pedig még csak most jött először, hanem magadra és a te testedre figyelj. Attól nem lesz tiéd laza, hogy őt nézed - sajnos :)
Az alatt a 90 perc alatt + az óra előtti időben ne gondolkodj a napi problémákon és teendőkön. Úgy sem fogsz tudni az öltözőből utalni vagy tejet venni. Legyél az "ittben és a mostban", hiszen most itt vagy. Legyél tudatos. Ezeket nem könnyű megcsinálni, de hasznos. Mindennek megvan az ideje, óra után rohanhatsz a tejért és utalhatod a gázdíjat, de amíg a teremben vagy az az idő csak a tiéd. Használd ki, hogy magaddal törődj és élvezd ki minden percét. Még azokat is, amik nem feltétlenül tűnnek pozitívnak. Igazából sosincs 2 ugyanolyan gyakorlás, mert nem lesz kétszer ugyanolyan minden (csak a fekete macska, de akkor hiba van a mátrixban) körülmény.
Ez teljesen normális és így van jól. Nem kell rajta különösebben kiadni, még csak bosszúsnak sem érdemes amiatt lenni, hogy valamelyik nap valami nem megy. Van ilyen. Majd legközelebb jobb lesz, vagy még rosszabb.
Teljesen mindegy, mert nem ezen múlik a gyakorlásod. Ott vagy és csinálod, magadhoz és az adott körülményekhez mérten a legjobban. Közben amennyire csak tudod kizárod a külvilágot (az oktatóra azért ilyenkor is figyelünk egy kicsit legalább), fókuszálsz a pózokra, a légzésedre és a dhristire (a fókuszpont minden pózban) és átéled azt a 90 percet teljesen. Ez egy tökéletes gyakorlás.
De nem kell tökéletesnek sem lenni, mert az sem jöhet össze mindig.
Ez az alapja az óra nem fizikai részének: dhristi, tudatosság, itt és most, légzés.
Már önmagában ezek rengeteget tanítanak az embernek önmagáról és a világról. Segít a koncentrálásban, segít, hogy megtanuld elengedni, amikre nincs szükséged valójában (harag, düh) és arra figyelj, ami most történik. Segít, hogy türelmesebb legyél magaddal és másokkal szemben is. Segít, hogy észrevedd az apró jó dolgokat az életben minden nap és örülj nekik. Segít, hogy szembe tudj nézni a problémáiddal, hogy erősnek érezd magad - nem feltétlenül fizikailag.
A legcsodálatosabb az egészben pedig az, hogy minél régebb óta és minél többet jógázol annál nagyobb mélységei tűnnek elő ennek a csodálatos rendszernek, ami lehet, hogy elsőre csak egy kuponakciós combizomnyújtásról szól, aztán észre sem veszed és megváltoztatja az életed. Legalábbis megváltoztathatja, ha hagyod.
Én (is) szkeptikus kuponosként kezdtem, aztán most látjátok, hogy mi lett belőlem??
