A mi honlapunk is használ sütiket (cookie-kat). Ezekről bővebben az Adatkezelési tájékoztató oldalunkon tájékozódhatsz, a "Sütik használata" résznél.

Megértettem

Mit tesz hozzá a mindfulness a jógagyakorláshoz?

Ha már egy ideje gyakorolsz jógát, akkor egészen biztos lehetsz benne, hogy már többször is jógáztál a mindfulness szellemében, mivel a mindfulness „a figyelem szándékos és ítélkezésmentes irányítása a jelen tapasztalatai felé”. Vagyis ez egy olyan alapvető emberi készség, amelyre mind képesek vagyunk, habár a legtöbbünk a kisgyerekkorban gyakorolta a legtöbbet a tudatos jelenlétet – azóta sokunkban megkopott a tudatos jelenlét képessége...

Amikor egy jógaoktató például úgy instruál, hogy mozgás közben „maradj a testedben”, „tartsd tiszteletben a test igényeit és határait”, „légy kedves a testeddel”, akkor lényegében tudatos jelenlétű jógát tanít neked. Amikor a mindfulness (magyarul: tudatos jelenlét) szellemében jógázunk, az ugyanis azt jelenti, hogy pillanatról pillanatra tudatosítjuk a testi érzeteket, a mozdulatokat – jelen vagyunk a testtartásokban és mozdulatokban egyaránt.

Ezzel szemben áll a robotpilóta vagy automatikus mód, amikor nem vagyunk (annyira) tudatosak a test üzeneteire. Robotpilóta módban automatikusan mozgunk. Vagy azért, mert gondolatban valahová elkalandoztunk, vagy azért, mert figyelmünket az erőlködésre fordítjuk: erősebbek, hajlékonyabbak akarunk lenni, vagy tökéletesen megcsinálni egy ászanát. Robotpilótában vagy nem is vagyunk jelen a testben, vagy az erőlködés annyira leszűkíti a figyelmünket, hogy csak bizonyos testérzetekre, mozdulatokra leszünk tudatosak. Láthatod, hogy aki jógázik, mindkét állapotot megtapasztalja: tudatosság és automatikusság egymást váltogatják a gyakorlásban.

Ez a váltakozás természetes, ám szándékos gyakorlással elmélyíthetjük a tudatnak azt a szokását, hogy jelen legyen a testben. Ehhez semmi mást sem kell tennünk, mint észrevenni, amikor robotpilótába kerültünk, és szelíden, de határozottan visszairányítani a figyelmet a testre, az érzetekre, a mozdulatokra. Olyan ez, mint a gyereknevelés vagy az állatszelídítés: barátságos következetességgel tanítjuk a tudatot, nem pedig büntetéssel. Kétségbe is eshetnénk: „már megint elkalandoztam!”, de az elkalandozás olyan erős szokása az embernek, hogy egész életünkben idegeskedhetnénk miatta.

A mindfulness-alapú jógagyakorlás másik fontos aspektusa az erőkifejtés szabályozása. A tudatos jelenlét mindig középútkereső, ami azt jelenti, hogy elkerüljük a szélsőségeket. Jógagyakorlás közben keressük a középutat a túlzottan energiátlan, enervált mozgás és a túlzott erőlködés között. Vagyis valamennyi erőfeszítést igenis teszünk, ám a túlzott „kepesztést” elkerüljük. Ha 80–90 percet a fogadat összeszorítva töltesz el, akkor hiába jársz stresszoldó jógára vagy bármi hasonlóra, nem csodálkozhatsz, ha a gyakorlás végén ugyanolyan feszült vagy (vagy akár feszültebb), mint az elején. Ha azonban „laza erőfeszítéseket teszel”, azzal azt is gyakorolod, hogy barátságos és kedves vagy a testhez: nem egyszerűen eszköznek tekinted, hanem a részednek.

A testüzenetek mozgás közbeni figyelése segít vigyázni is a testre. Tudatos jógázás során észrevehetjük, ha olyan fájdalmak, feszülések vagy összenyomódások keletkeznek a testben, amelyek a sérülés veszélyét jelzik előre. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy kisebbet, kevesebbet mozdulunk, vagy változtatunk a mozgáson, tartáson. Vagy akár ki is hagyhatunk egy-egy ászanát, ha kétségeink vannak, hogy az egészséges lenne-e nekünk. Automatikus jógázáskor hajlamosak vagyunk rá, hogy gondolkodás és érzékelés nélkül egyszerűen csak lemásoljuk az oktató mozdulatait, nem is foglalkozva azzal, hogy ez mennyire segít nekünk.

A tudatos jógázás (és számos hagyományos megközelítés) fontos része, hogy időnként megállunk a mozgásban, megpihenünk, és megfigyeljük a nyugalmi test érzeteit is. A mozgás – különösen, ha intenzív – ugyanis hajlamos a tudatot figyelmetlenné tenni. Van, hogy az erőteljes mozdulatok maguk viszik el a figyelmet az érzékelésről. A gyakorlás közbeni szünetek segítenek integrálni a tapasztalatokat a tudatosságba, például azzal, hogy érzékelhetővé teszik a mozgás utóérzeteit: megváltozó keringések, légzés, hőmérsékletváltozás, nedvesség-szárazság váltakozása és így tovább.

Ha tudatosan, a mindfulness alapjain kívánsz jógázni, akkor a jógaórák vagy jógavideók speciális kihívást jelenthetnej. Az oktató beszél – ez egy hang. Közben mutatja, amit csinál – ez egy látvány. És ott vagy te magad a saját testeddel. Ha folyton az oktatód nézed és/vagy hallgatod, akkor nehezen tudsz saját magadra koncentrálni, és ez nemcsak az élmény elvesztéséhez vezethet, hanem akár sérüléshez is, például meghúzhatod valamidet. Ezért érdemes tudatosítanod, hol van az adott pillanatban a figyelmed fókusza, és ha nem a saját testeden van, akkor akár meg is állhatsz egy pillanatra. Vannak, akik kétség esetén előbb megnézik, mit csinál az oktató, megértik, befogadják a mozdulatot vagy testtartást, és csak aztán cselekednek.

Habár a jóga sokak számára egyfajta sport vagy edzés, a tudatos jógázás nagyon különböző műfaj. Ez nem egy verseny, nem akarunk sehová sem eljutni, semmit sem elérni, hanem figyelmesen kísérletezünk, akár azt is mondhatnám: játszunk, és a tapasztalatok irányítják a jógázásunkat is. Ha kipróbálod, milyen így jógázni, észreveheted, hogy tudati értelemben ez sokkal pihentetőbb, mint ha edzésnek tekinted az egészet. Egész más tudatállapotba kerülsz a jógázás végére, mint ha végig a teendőkön vagy a jógázással elérendő célokon járna az eszed.

Mindez nem azt jelenti, hogy a jógázással nem lehetnek céljaid. Lehet, hogy például el akarsz jutni egy nehéz ászana megvalósításáig. Ha tudatos jógázással jutsz el a célodig, akkor valószínűleg egy lassabb és hosszabb utat fogsz bejárni, ám az utazás gazdagabb lesz, mert tele lesz élménnyel. A stresszcsökkentő hatást is erősebben tapasztalhatod. Ha eredményszemléletet viszel a jógázásba, akkor valószínűleg gyorsabban eléred a célodat (pl. a nehéz ászanát), ám az egész tele lesz rohanással, akarással és erőlködéssel – vagyis jóval kevésbé tapasztalod a stresszcsökkentő faktort (habár valamennyire mindenképpen, hisz azért ez testmozgás, ez jóga).

Olyan ez, mint a teljesítménytúrázás meg az örömteli kirándulás. A teljesítményturistának egy cél lebeg a szeme előtt: minél gyorsabban, minél rövidebb, egyszerűbb útvonalon eljutni A-ból B-be úgy, hogy közben érinti az ellenőrzőpontokat. Nem ér rá hosszan nézelődni, nem fog letérni a leggyorsabb ösvényről, és ha megáll enni vagy inni, akkor is a lehető legrövidebb időt tölti ezzel. Egy örömteli, laza kiránduláskor is el akarunk jutni A-ból B-be, de nem feltétlenül a legrövidebb, hanem inkább a legérdekesebb úton. Van ugyan célunk, de nincs fix útvonalunk. Talán itt megállunk a virágokért, ott kerülünk a gombákért, emitt nagyon szép a kilátás, úgyhogy leülünk eszegetni – a cél és az út nem válik szét élesen.

Kívánom neked, hogy minél több örömhöz és megértéshez vezessen a tudatos jógázás!

Barion kártyás fizetés
Copyright 2016 DownDog Jógastúdió - Minden jog fenntartva Fel Adatkezelési tájékoztató ÁSZF Oldaltérkép Kapcsolat