Ez után a hat év jógagyakorlás után határoztam el magam végül idén, hogy belevágok a jógaoktatói képzésbe. Azért döntöttem így, legyen bármennyire is közhelyes, mert a jóga annyi pozitív hatást gyakorolt az életemre, hogy azt hiszem eljutottam arra a pontra, amikor már szeretnék ebből másoknak is átadni, segíteni, hogy hasonlóan részesülhessenek belőle.Dolgozatomban a jóga jelentőségét számomra a hatha jóga tíz körén, ezen belül három, talán a mindennapi gyakorlás során leggyakrabban alkalmazott területén keresztül mutatom be.
Ami motivált
Ahogy a legtöbben, így én is elsősorban a jóga fizikai hatásai miatt kezdtem el gyakorolni. Ezen a szinten is éreztem először a változásokat: pár hónap gyakorlás után már javult a testtartásom,
elmúlt a hátfájásom, a migrénem, de később segített hormonális problémákban is: gyógyszerek nélkül hozta rendbe a pajzsmirigy-működésemet (hogy a hajlékonyságot és az eggyel kisebb nadrágméretet már ne is említsem).
Ezen kívül viszont lelki síkon is megerősített: sokkal tudatosabban gondolkozom már, illetve megerősített sok olyan értékben, amit én is fontosnak tartok, és segített összeszedni magam nagyon
mélyről, egy családi tragédia után, amikor máshogy nem ment.
Persze egyáltalán nem volt könnyű az elején. A legelső órán szinte semmit nem tudtam megcsinálni, összevissza dőltem még az egyszerű ászanákban is (ráadásul a felét meg is mosolyogtam,
nem igazán tudtam mit kezdeni azzal a sok fura állatnévvel, meg szanszkrit szóval). Viszont valami ott tartott: nagyon kellemes volt a hangulat, és minden bénaságom ellenére nagyon jól éreztem magam.
A jógaórán ugyanis az a cél, hogy jól érezd magad, hogy mindent addig csinálj, amíg jól esik – és nem számít, ki vagy, hogy mennyire vagy hajlékony, vagy erős – ez úgyis jön majd. És tényleg.
Hogy Sri K. Pattabhi Jois mestert idézzem: “Gyakorolj, és a többi jön magától”.
Ezeket az élménye azok, amiket szeretnék majd egyszer a saját óráimon is nyújtani, mintegy visszatérve a mai tapasztalatommal és tudásommal ahhoz az önmagamhoz,
aki az első órán esetlenkedett, és így segíteni, hogy végső soron ez a kör, a jóga hatásainak pozitív köre tovább folytatódhasson.
A jóga tíz köre
A hatha jóga tulajdonképpen az erő, a harmónia jógája. Ezt tükrözi az elnevezése is: „Ha” a Nap, és a „Tha” a Hold, ezeknek az ellentétes erőknek az egyensúlyát, az egység elérését jelenti a hatha jóga. Szvámi Sivánanda úgy fogalmazza meg mindezt, hogy a jóga „integráció és harmónia a gondolatok, a szavak és a tettek között, másként a fej, a szív és a kéz tevékenységeinek koordinálása". A hatha jóga eszközei pedig komplex rendszert alkotva szolgálják ezt a célt. Ezek az eszközök a következők:
Ászanák (testtartások): a testi egészség és energetikai edzettség mellett az akaraterő és az önbizalom fejlesztésére szolgálnak;
Pránajáma (a légzés tudománya, légzőgyakorlatok: a légzés tudatosításával és irányításával igyekeznek befolyásolni az energetikai történéseket a testben;
Kriják (tisztítógyakorlatok): a fizikai és energetikai testet, illetve az érzékszerveket hivatottak megtisztítani;
Dháraná (koncentráció): az elme rögzítésével pihenteti és edzi az idegrendszert, illetve segít az elme működésének megértésében;
Pratjahára (relaxáció): éber, de passzív tudatállapotot hoz létre, amelyben optimálisan működnek a regenerációs folyamatok;
Dhjána (meditáció): az “én” koncepcióján való felülemelkedést szolgálja;
Mantrák (szó vagy rövid szöveg ismétlése): az anyag rezgését hivatottak befolyásolni, illetve monoton, ismétlésük tisztítja az elmét;
Mudrák (szimbolikus test- és kéztartások);
Kriják és bandhák (energetikai és tisztítógyakorlatok);
Filozófia: az eszmei hátteret nyújtja a gyakorláshoz.
Ászanák
B.K.S: Iyengar úgy fogalmaz: „a jógi az ászanák gyakorlásával hódítja meg a testet, s teszi azt a szellem alkalmas hordozójává”.
Ezek a testtartások, pozíciók nemcsak fizikai szinten hatnak: szinte az összes ászana az izmok erősítése és nyújtása mellett rendelkezik lelki, tudati hatással, a testtartások statikus megtartása pedig segít a tudat lecsillapításában is.
Egy példa erre az egyik legkecsesebb póz, amit szeretek gyakorolni, az Álló Fél Íj avagy Dandayamana Dhanuraszana.
Maga pozíció is erőt és rugalmasságot kíván, hiszen az egyik kezünkkel előre nyújtózunk, míg a másikat a lábunkkal feszítjük, az ellentétes bokánkat fogva. A karokban és a lábakban az erőkifejtés egyenlő, ez tartja stabilan a pózt.
Ez az ászana például növeli a gerinc rugalmasságát, segíti a vérkeringést, a vér áramlását testünkben, megnyitja a vállakat, nyitja a mellkast, növeli a tüdőkapacitást. Mindemellett nyújtja és erősíti a láb izmait, erősíti a térdet és a bokát és segíti a derékméret csökkentését.
Lelki síkon pedig növeli a türelmet, a kitartást és a koncentrációt, és segít az érzelmek és a stressz felszabadításában, az önértékelés javításában.
Az ászanák sorozata pedig végtelen lehetőséget kínál a gyakorlásra, és a gyakorlás variálására, így a jóga sosem lesz unalmas.
Vannak meghatározott ászanákból álló sorozatok is, ezek közül is az egyik legtöbbet gyakorolt a Napüdvözlet, azaz Surya Namaskar, melynek különböző változatai a hatha jógában és az ashtanga jógában is alapgyakorlatnak számítanak.
Eredete mégis bizonytalan, a régi jógairodalom nem említi a sorozatot úgy, ahogy ma ismerjük, csak az egyes elemeit. Leginkább matrázás volt, leborulás, mint gyakorlatsor. Mai formájának kialakulása meglepően közelre, a XX. századra tehető. A 30-as években Sri T. Krishnamacharya volt az, aki ezt a hagyomány szerint továbbadta, például Sri K. Pattabi Joisnak is. Pattabi Jois a mai ashtanga atyjának számít, hiszen a “nyugati világ” neki köszönheti az ashtanga elterjedését.
A Napüdvözlet gyakorlatilag a Nap (a mindenség) előtti meghajlás, leborulás. Egy dinamikus gyakorlatsorról van szó, ami nyújtó, ugyanakkor aktivizáló hatású, átmozgatja a testet, felemeli a pulzusszámot, ugyanakkor lecsendesíti az elmét. Számomra leginkább egy ősi tánchoz hasonlít. Néhány kör elvégzése már akár önmagában is felér egy teljes értékű gyakorlással.
Mudrák
A mudra szó jelentése zár, pecsét, kézmozdulat, gesztus. A mudra, mint gyakorlat pedig olyan kéz- vagy testtartás jelent, mely energetikai hatása mellett szimbolikus jelentést is hordoz.
Ezek a kéz- és testtartások a finomenergetikai gyakorlást segítik, erősítik és finomítják az ászanák és pránájámák hatásait, javítják a hangulatot, a magatartást az észlelést és érzékelést, elmélyítik a tudatosságot és a koncentrációt.
A mudra gyakorlásának célja a test és az elme összehangolása, stabilizálása egy póz vagy egy kéztartás segítségével, így stabilizálja a testet, a légzést - s ezáltal az elmét is.
Azt hiszem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a leggyakrabban használt mudra az Anjali Mudra (Pranamasana), azaz két tenyerünk összeérintése mellkasunk előtt.
A szó a szanszkrit anjali szóból származik, ami isteni áldozatot, tiszteletadást, áldást, üdvözletet jelent, és nagyon sok keleti kultúrában köszöntéskor is ezt használják. Ez a mozdulat a kutatások szerint az Indus völgyben jelent meg először, mintegy 4000 évvel ezelőtt.
A két kéz összeérintése összeköti a jobb és a bal agyféltekét, szimbolikusan ezáltal az istennel való összekapcsolódást jelképezi. Segít a stressz enyhítésében, a koncentráció elmélyítésében (pl. meditációnál), megnyugtatja az elmét. Fizikailag pedig a kéz izmait, a csuklót és a karok rugalmasságát segíti elő.
Kevésbé magasztos eredete, indiai ismerősöm szerint, hogy ez a fajta köszöntés valójában higiéniai célokat szolgált, hiszen így az üdvözléskor az embereknek nem kellett megérinteniük egymást.
Mantrák
Szó szerint varázsigét jelent. Szavak rövid szövegek ismétlését értjük alatta, melyeknek monoton, recsitatív ismétlése tisztítja, „felemeli” az elmét. Úgy is tartják, hogy mantra az isteni erő, hatalom hangként való megnyilvánulása, s mint ilyen elválaszthatatlan magától Istentől.
A legelterjedtebb mantra az „Om”, mely három hang (A, U, M) egymás utáni zengetéséből áll, öröknek, a Legfelsőbb Abszolút Igazság, Isten közvetlen hangképviselőjének tartják.
Engem mégis egy másik mantra ragadott meg leginkább, az Adi Mantra, ami így hangzik: „ONG NAMÓ, GURU DÉV NAMÓ”. A Kundalini jóga órák kezdődnek így, ezzel a mantrával, ezzel hangolódunk rá belső magasabb énünk rezgésére.
A mantrában az ONG jelentése „határtalan teremtő erő minden jelenség és cselekedet mögött”. A NAMÓ szó „tiszteletteljes üdvözlet, hívás", a GURU pedig "a belső megvilágosító bölcs erő, tanító", DEV jelentése pedig "isteni, belső". A mantra zengetésével tehát azt mondjuk "a belső bölcsességhez fohászkodom." A szép dallama és hangzása mellett azt hiszem ezért is érdemes ezt gyakorolni.
Szavak ereje a jógában
A szavak ereje azonban nem csak recsitáláskor jelentős. Jóga órán, ahol gyakorlatilag nem is figyel másra az ember, csak az instrukciókra – meg ezek alapján saját magára -, azt hiszem a szavak különösen fontosak (és persze, az is, hogy mikor és hogyan hangzanak el). Még az apró, elejtett mondatok is plusz erőt adhatnak. Pontosan ez az a plusz, ami miatt amint tudtam, leváltottam a tornaóra jellegű sportokat, hiszen itt nem csak a tested, de a lelked is kap egy kis bíztatást, és ez bizony oda-vissza hat.
Az évek során nagyon sok órán és oktatónál jártam. A kevés kivételtől eltekintve többnyire pozitív tapasztalatokat gyűjtöttem, rengeteg tippet, bíztatást, kedves szót kaptam, amelyek mindig továbblendítettek.
Azt hiszem, az egyik kulcsmondat, hogy “lélegezz” vagy “sóhajts, ha jól esik”. Elég furcsának tűnhet, hogy ezt így ki kell mondani, de néha tényleg szükséges emlékeztetnünk magunkat arra is, hogy lélegezzünk. Sokszor – és nemcsak a jógázás közben – annyira koncentrálunk, befeszülünk, hogy tényleg nem veszünk rendesen levegőt.
A tartós stressz és feszültség pedig folyamatosan aktívan tartja a szimpatikus idegrendszert, mely gyakorlatilag feszítve tartja az izmokat, illetve az egész szervezetet – és általában még csak észre sem vesszük. A jóga megtanít magunkra figyelni, segít ezeket a testérzeteket tudatosítani, és “közbelépni” így, amikor kell.
Pontosan ezért fontos része az óráknak a relaxáció, amikor megpihen a test mellett az elme is, ami szintén segít egy kicsit “összerakni magunkat”. Ilyenkor is az oktató szavai segítenek test teljes ellazításában, a gondolatok elcsendesítésében, – már csak hagynunk kell magunkat “nem csinálni semmit, csak létezni” (ami nem is annyira könnyű).
Az egyik legfontosabb mondat, vagy üzenet, amit jóga órán kaptam mégis azt hiszem, az volt, hogy “a határ csak a fejünkben létezik”. Azaz ne döntsük el előre, hogy épp az adott pózt nem fogjuk tudni megcsinálni, vagy éppen hogy az adott helyzetet nem fogjuk tudni megoldani. Először mosolyogtam ezen, nem igazán hittem ebben, de végül mégiscsak próbálkoztam, kiléptem a komfortzónámból - és rájöttem, hogy tényleg igaz, és ez csak még több erőt adott.
Összefoglalva
A jóga egyesíti a testet és lelket, és egy komplex rendszert alkotva segít a pillanatokat a lehető legjobb minőségben megélni. Többezer éves hagyományokra épül, és mégis azt hiszem
nem is lehetne aktuálisabb. Úgy vélem a mai rohanó világban, mikor „semmire nincs időnk”, nagyon jelentős és fontos a gyakorlása.
Igyekszem hát ezt az utat folytatni, folyamatosan fejlődni, tanulni, lelkesedéssel, nyitottsággal és alázattal gyakorolni és továbbadni abból a sok jóból, amiből a jóga segítségével magam is részesültem.
Felhasznált irodalom
B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban,
Saxum Kiadó, Budapest, 2001
Christina Brown: Jógabiblia,
Alexandra Kiadó, 2007
Selvaraja Yesudian, Haich Erzsébet: Sport és Jóga,
Lazi Könykiadó, Szeged, 2014
Szvámi Véda Bhárati: A hatha jóga filozófiája,
Filosz Kiadó, Budapest, 2006
Jógapont onine jógamagazin,
http://jogapont.hu/
