Preferált nyelv / Preferred language

MAGYAR

ENGLISH

Mi a jóga nekem?

Simon Judit esszéje - hathaoktatóképzés 2018-2019

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.” Weöres Sándor


Mi a JÓGA nekem?

Még pár évvel ezelőtt egy biológia előadáson ültem, és az előadó tanár, aki biológus, és   filozófus, ezt a kérdést tette fel nekünk, ápoló hallgatóknak: Mi az élet? Az én válaszom erre az volt, hogy: az élet Változás.

Ez a kérdés azóta is sokszor cseng a fülembe, akárhányszor felteszem újra magamnak…. magamban sokféle válasz megszületik bennem attól függően, hogy éppen mit olvastam, mit tanultam, mit tapasztaltam az életben, de az,hogy változás az mindig igaz szerintem. Mivel az emberi szervezetben homeosztázis van, ami azt jelenti, hogy mindig minden sejt, szerv, szervrendszer az egyensúlyra a BELSŐ egyensúlyra törekszik,és megenged egy tól-ig határt, amiben még tud létezni, azaz sohasem egy fix ponton él vagy működik, hanem mindig balanszíroz, hát akkor persze hogy változik, azaz működik, azaz ÉL.

Aztán tanultunk a sejtről…- sejtmembrán kettős foszfolipid féligáteresztő membránról…- és emlékszem amikor a sejt lelki életét is érintettük, hogy szó esett arról, hogy bizony a sejt receptorai reagálnak az érzelem világunkra.Hát akkor megnyugodtam, hogy nem választottam rossz szakot a főiskolán, mégiscsak van ebben az egészségügytanban valami spiritualitás, mert én ezt már eddig is tudtam, és közelebb hoz engem ez a tudat, hogy amikor jógázunk akkor a sejtek is ugyanezt teszik bent és küzdenek az elemek(ért)kel, az egyensúlyért. Test és lélek nincs egymás nélkül. Ahogy erről írok most olyan mintha már jógáznék, hiszen amikor gyakorlok akkor is keresem az egyensúlyomat, kapcsolódok a szervrendszereimhez - mik is ezek? – keringés, légzés, kiválasztás, emésztés, immunrendszer – a légzés segítségével, ami nagyban segít, hogy tudjak befelé figyelni akkor beszélek belülre a májamhoz, lépemhez stb. amit éppen az az ászana támogat, és érzem, hogy élnek. Majd persze hálát adok értük, hogy vannak nekem ilyenek. Milyen érdekes igaz, hogy az élettanászok is így fogalmaznak, hogy BELSŐ EGYENSÚLY. Milyen csodálatos igaz? Nem tudom hány élettanász jógázik, de kívánom nekik, hogy találjon rájuk a jóga és érezzék meg magukon!

Tehát számomra ott a biológia előadáson pont lett a végén annak, hogy jóga az életemben van, volt és lesz. Akkor még nem tudtam ennyit a jógáról, de abban biztos voltam, hogy mindig akkor kapom a feladatot, hogy újabb felismerések érkezzenek hozzám amikor arra készen állok, hát nem is véletlen, hogy épp ezen az oktatóképzésen veszek részt. Sok testmozgató dolgot vittem én is véghez évekig és még szeretnék is ami nem jóga és persze kaptam is általuk élményeket, érzéseket, kapcsolatokat, erőnlétet. Azt gondolom, hogy mivel nem olyan családba születtem, ahol már anyukám vagy apukám jógával indította a mindennapjait és ez nem az ő hibájuk természetesen, nekem ezért kellett majdnem 25 év ahhoz, hogy egyáltalán ráeszméljek, hogy jóga az igenis létezik a világon. A szüleimnek hála, hogy adtak nekem annyi nyitottságot, és bátorságot, ami a személyiségemből fakad, hogy nem gondolkodtam azon, hogy adjak-e magamnak lehetőséget jógázni, hanem ez belülről jött és elmentem jógaórára, ennek már több mint 10 éve.  Nekem azért is fantasztikus, hogy jógázhatok, mert ez egy örök darab, mint ahogy van ilyen dolgunk nőknek egy-pár amire nagyon vigyázunk, tehát ez mindig ott van, mindig jelen van, mindig vissza lehet hozzá térni, mindig újra lehet kezdeni, minden életszakaszban aktuális, önmagát és a boldogságát az ember mindig keresi, amelyhez egy tökéletes eszköz a jóga, amit már évezredekkel előttünk leírtak, gyakoroltak, tapasztaltak és ez jó és működik.

Én úgy érzem, és hálás vagyok, hogy az életemben eljött az az időszak, - amiért meg is dolgoztam – hogy jógázhatok sokat, azaz a MOST, ennek apropóján is születik ez az írás mert a jógaoktatói képzésnek ez része, most kezdem megérteni magamon, hogy mi is ez, hogy is működik, és szeretem megtapasztalni önmagam benne. Mi a JÓGA nekem? Ma ez a mindennapjaim része, olyan, mint a lélegzetvétel. Egy jó nagy házifeladat, minden napra egy mese. Nagy utazás. Egy életemet is kevésnek érzem, hogy magamhoz közel hozzam a JÓGÁT mint teljességet, de törekszem rá. Bátraké a szerencse, szól a mondás. Hát igen, aki elég bátor ahhoz, hogy a jógát ne tartsa meg magának, azaz adja is, hát így nyílt ki nekem is egy olyan ajtó, amin belépve tapintható a szeretet. Mert amikor jógát adok másoknak az az érzés hát az valami olyan, amiben az ember nagyon szívesen elidőzne sokáig és ez jó. Olyannyira tölt az adás oldala is energiával, önbizalommal, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy ezt is nagyon élvezem, amikor oktathatok jógát.

Miért a LÉGZÉS?

A keringéssel legszorosabban összefüggő életműködésünket biztosító funkciónk a légzés. Keringés és Légzés. Élet e kettő nélkül nincs. Az érdekes azonban, hogy a Teremtő a keringést akaratunktól független irányítás alá helyezte, azaz vegetatív autonóm működik, szívünk automáciás szervünk saját ingerképző központokkal,  a légzés esetében viszont amellett hogy a légzőközpontunk a nyúltvelőben és a hídban (ezek az agytörzs részei ) van és különféle ingerek hatására lassulhat vagy fokozódhat légzésszámunk ( ilyenek a kemotoxikus ingerek pl. CO2 hiány, pH, és az O2 hiányra érzékeny chemoreceptorok, és vannak még mechanoreceptorok is amelyek a nyomásváltozást érzékelik ), a légzésünket tudatosan is tudjuk irányítani míg a keringést nem. Példa erre, ha valakinek a szívműködése megtartott, de a légzése nem, akkor a légzését külső segítséggel (respirátor) mesterségesen fent lehet tartani, de ha a szív automáciája megszűnik ezt nem tudjuk pótolni mesterséges úton (kivéve pacemaker). Ha megkérjük a gyakorlót, hogy vegyen egy mély lélegzetet meg tudja tenni, ha megkérjük arra, hogy a szívével üssön ezt nem tudja kívülről irányítani. Bizonyára egy ős jógi tudta, vagy tudja ma is, de mi európaiak ettől nagyon távol vagyunk. Tehát mivel tudunk a légzésünkkel tudatosan „dolgozni” ez nagyon jó, hiszen ez segít bennünket önmagunkat tudatosítani, és a mozdulatainkat a légzésünkhöz igazítani, így sokkal harmonikusabb lesz a gyakorlásunk. Nincs véletlen. Nem véletlen, hogy a Teremtő ezt megengedi nekünk. A légzés soros kapcsolásban áll a keringéssel. Tehát ha a gyakorló figyel a légzésre, és mélyíti azt akkor lassul is egy idő után a légvételek száma és ezzel paralell a szívműködés is lassul, a pulzus frekvenciája alacsonyabb lesz. Gondoljunk arra, hogy egy jógaóra alatt hányszor érez a gyakorló légszomjat? Szinte alig, mert nincs rá szüksége.

Míg egy sport aktivitás alatt sokszor előfordul ez hiszen ott nem a légzéstudatosítással indul egy foglalkozás és az elme teljesen máshol jár. Na ez egy lényeges egyedisége és jelentősége a jógának, hogy a légzéssel hogyan segíti a gyakorlót a fejlődés útján. A légzéssel mi is a cél? Az, hogy minden sejtünkhöz elérjen a belélegzett levegő O2 tartalma, és távozzék a szervezetből az felhalmozódott CO2. De ehhez több dolog kell: levegőt kell venni, szabad légutak, jó keringés. Ugyanis a légzés két fázisos, van egy külső légzés és van egy belső légzés. A külső légzés alatt a külvilágból beérkező levegő és a tüdő alvelousai (léghólyagocskák, amiből 300 millió van a tüdőnkben, ha ezt kiterítenénk akkor a teljes keresztmetszete 70-100 m2 -nyi légzőfelületet kapunk) között cserélődnek ki a gázok (O2, CO2), majd a belső légzés fázisa következik, ahol a vér által szállított O2dús vér a tüdőtől a sejtekig eljut, ez másnéven a sejtlégzés, itt is diffúzió által történik meg a gázcsere. A gázoknak van parciális nyomása is és ez az arány is meghatározza azt, hogy mennyi gáz cserélődik. A sejt intelligens, mindig annyit vesz fel, illetve ad le, hogy a normál tartományban tartja a gázok parciális nyomását. A jóga alatt is kell O2 mindenhez.

Az izommunkához, a sejtanyagcseréhez, az eszmélethez és még sorolhatnánk. Ha a keringés nem lenne kiegyensúlyozott akkor a túl lassú szívfrekvencia nem biztosítaná a megfelelő véráramlást, azaz nem jutna elegendő O2 a sejtekhez, ha a szívfrekvencia túl magas lenne akkor ez nagyobb izommunkát követelne a szív bal kamrájától, ami hosszú távon nem egészséges a szívizomzatra nézve. Magyarul több a kár, mint a haszon. A titok miben van? Hát az egyensúlyban, a homeosztázisban, azaz, ha a tudatos légzésszabályozás (légzésfigyelés, légzéstudatosítás) által a keringést is a normál tartományba tereljük, ezzel elérjük, hogy a vérünk egyenletesen oszoljon el a testben, megfelelő nyomásviszonyok között. Az már a jóga extrája, hogy a levegővételek és kilégzések alatt a gondolatainkat is csendesítjük ezzel befelé figyelünk és az idegrendszerünk kezd pihenni. Mindenekelőtt a légzéssel kell jó barátságban lenni, ezzel indítunk, ez a kezdet, amíg ez nincs rendben ne álljunk neki jógázni. Dr. Vígh Béla A jóga és az idegrendszer c. művében is ezt írja: „A légzésgyakorlat tulajdonképpen idegműködést szabályozó eljárás.„

Nézzük is meg miért is tudunk ennyire hatni a légzéssel az idegrendszerre? A nyúltvelőből a IX. X. XI. és XII. agyidegek erednek, a hídból pedig az V. VI. VII. és VIII agyidegek. A továbbiakban én saját következtetést, ha tetszik ok- okozatot vonok le abból, hogy az ideg milyen funkciót lát el és az eredési helye a légzőközponttal egy helyen található.

n.V. trigeminus (háromosztagú ideg) – fej,arc érzés, szem-és szájrés közötti érzések, rágás

n.VI. abducens (távolító ideg) – szemgolyón mozgatásáért felel m.rectus lateralist idegzi be

n.VII. facialis (arcideg) – hangerősség szabályozás, arcmimika, könny-és nyálmirigy secretio, a nyelv elülső 2/3-ának ízérzése

n.VIII. vestibulocochlearis (halló-egyensúlyozó ideg)

n.IX. glossopharyngeus (nyelv-garat ideg) – garatizmok, nyelés, érzés, ízérzés, nyálelválasztás

n.X. VAGUS (bolygóideg)- nyelés, hangképzés, szív, nagyerek, légző rendszer, garat alsó rész, nyelőcső, gyomor, bél, általános érzések

n.XI. accessorius (járulékos ideg) - ez az ideg a lefutása mentén csatlakozik a vagushoz a nyak és a hátizmok felé, és felel a nyelésért és fejbiccentő izom, csuklyásizom beidegzéséért

n.XII. hypoglossus (nyelv alatti ideg) ez a nyelv mozgató idege

Dr. Vígh Béla (242 old. Jóga és az idegrendszer) utal arra, hogy „a belélegzett prána (ami életerő) minden leírás szerint, a szervek működéséhez kötött vagy az egész szervezet működésével összefüggő egyik jelenség. Legfőbb jellemzője, hogy áramlik, változik. „

Amikor ezeket a sorokat olvastam, elmosolyogtam magam, mert eszembe jutott a saját történetem, amivel ezt az írásomat is elkezdtem. Akkor tényleg? A pránával tudjuk elindítani, fenntartani, létrehozni a változást magunkban? Itt meg kell válaszoljam magamnak feltett kérdésemet, hogy igen, hiszen „A mindent betöltő prána áramkörébe a légzésen keresztül kapcsolódunk bele” - mondja Baktay: A Diadalmas Jóga (rádsza jóga) című könyvében. Abban egyetérthetünk, hogy a prána az idegrendszer és a szervek működéséhez kötődik. A prána azoknak az érzeteknek az összessége, amelyek légzéskor testünkben érezhetők. A jóga megfigyelés is, önmegfigyelés, önidő vagy énidő. Olyan, mint amikor a természetfotós órákig képes lapulni és arra a pillanatra vár, amikor lefotózhatja ahogy először kirepül a fészkéből a kismadár. Erre csak akkor képes, ha türelmes, és éber. A jógában is nagy türelemre van szükség. Ez nem teljesítményre megy. Az ászanákat sokat-sokat illik gyakorolni és mélyíteni, légzés által, hogy mindig újat fedezzünk fel bennük és hogy mit indít el bennünk az a testhelyzet. A jóga a mai kor emberei közül azoknak való, akik képesek ezt megérteni és van türelmük önmagukhoz. Ők maradnak a jógaúton. Megtanulnak lélegezni újra. Amikor megszülettünk mindannyian tudtunk csak orron át be és ki lélegezni. Ezt pár év alatt sikerült elfelejteni és felnőni úgy, hogy rosszul rögzült. Ehhez is vissza kell találni az origóhoz és tanulni lélegezni a jóga segítségével. Akik ezt el tudják fogadni, ők hűek lesznek önmagukhoz és a jógához, ők tűrik a monotonitást abban az értelemben, hogy akkor is ott állnak a szőnyegen, ha minden áldott jógaórán van Trikon ászana és nem azon agyalnak, hogy ez már unalmas. Ehhez kitartás kell. Kérdezem én a légzés nem unalmas? Egész nap lélegzünk 0-24 órán át, percenként legalább 10x, azaz egy nap alatt 14.400x. A légzés kell nekünk, a jóga is kell. Ahhoz, hogy harmónia legyen bennünk ahhoz biztosan.

A jógában használatos légzéstechnikákról egy külön írást tudnék közölni, ezért itt most ezeket nem érintem. A fentiekkel csupán azt szerettem volna bemutatni, hogy igenis, a légzéssel nagyon messzire tudunk jutni. A jógaórákon szeretek sóhajtani is és jó is hogy kérik is sokszor. Jólesik sóhajtani. Van is erről írás Dr. Vígh Bélától, hogy „az idegrendszerünk időnként bekapcsolja a sóhajtás reflexes mozgását. Mindig valami idegfeszültség, feszült helyzet az, ami kiváltja a sóhajtást. Az idegfeszültség az agy szimpatikus-paraszimpatikus, vészjelző és nyugtató működésének egyensúlyát változtatja meg, mégpedig a vészjelző irányba. Ez a szimpatikus izgalom váltja ki a sóhajtást, s a mély légzéssel maga az izgalom meg is szűnik. A légzéssel tehát az egész idegrendszer készenléti és nyugalmi hullámait lehet megváltoztatni.

Ha belegondolunk egy egyszerű hétköznapi szituációban, amikor kapunk egy megválaszolandó kérdést, szinte nem is vesszük észre magunkon, de előbb veszünk egy nagy levegőt, sóhajtunk, aztán szó szerint összeszedjük a gondolatainkat és válaszolunk. Aki jógázik, szerintem ez az egyszerű folyamat sokkal jobban megy abban az értelemben, hogy a legmegfelelőbb gondolat jöjjön, és legyünk készek jól lereagálni a helyzetet úgy, hogy még nyugodt is maradjon az ember. És itt már el is jutottam oda, hogy a mindennapjaim része miért a jóga is? Mert benne van a cselekedeteimben, a gondolataimban, a légvételeimben.



JÓGA a mindennapi Életemben?

Még egy éve fel tudott bosszantani az az igazságtalanság, ha valaki nem várja ki a sorát pl. az orvosnál. Sokan azt gondolják, hogy ha csak „igazolásért” vagy csak egy receptfelírásért jöttek akkor ők bemehetnek akármikor mert csak 1 perc az egész. Na ez nálam dinamit kategória.

Hála a jógának, a meditálás gyakorlásának, vagy bármi, ami megváltoztatott, de könnyebben viselem ezeket a helyzeteket manapság. Nem az én problémám. Nem az én lelkemet kell nyomja az, hogy tolakodás….

Saját magamon tettem felismerést, például 2019.01.24-én amikor nem idegesített az a helyzet a gyermekorvosi rendelőben, hogy valaki megkért, hogy bejöhet-e velünk, mert csak 1 perces dolga van. Az adás és kapás törvénye alapján én hálával adtam ezt a lehetőséget annak, aki kérte, hogy amikor majd nekem lesz az életben arra szükségem, hogy előbb kapjak figyelmet valami okból, akkor visszakaphassam, és érzelmileg nem érintett meg a dolog, nem bosszankodtam ezen a helyzeten, mint egy évvel ezelőtt még simán.

Az elfogadás, a megelégedettség a sziklaszilárd hitem, hogy jót teszek, ez hozzásegít hogy tudjam élni az életemet azzal, hogy nem akarok MÁR meggyőzni embereket, és elkezdeni a tanítást, hogy pl. „itt mindenki tudja mikor érkezett és mikor következik Ön miért nem? „Eddig azt hittem ők ezt érzik rajtam, ha az általam ajánlott dolgokról beszélek (ilyen a jóga is), ma már ez nincs bennem, mint érzés. Korábban „megmondó ember” voltam, finoman, tisztelettudóan persze, de a véleményemet vállalva foglaltam állást szituációkban. Ma már nem. Inkább csendben maradok, nem viszem senki zsákját. Mindenki a maga életéért felel, a döntéseivel, a viselkedésével, a gondolataival, a cselekedeteivel. Én nem fogok senkit arra kérni, hogy jógázzon, jöjjön rá belülről, hogy mire van szüksége. Csak az az ember tud ide eljutni, aki magát tiszteli és szereti annyira, hogy megkérdezi önmagát: Mit szeretnél ÉN? Miben segíthetek ÉNemnek?

Azonban, ha bárki felteszi nekem ezt a kérdést, hogy én tudnék-e neki segíteni, tanácsolni valamit az ő életében, akkor természetesen azt válaszolom, hogy gyere jógázni!


Namaste

Nagykanizsa, 2019.02.19


Copyright 2016 DownDog Jóga Stúdió - Minden jog fenntartvaKészítette: Szalai GáborFelÁSZFOldaltérkép