Oravecz Ágnes

Anyukám négyéves koromban egy tornadresszel lepett meg, és kijelentette, hogy tíz évig kötelezően járnom kell művészi tornára. Azonnal elsírtam magam - a tíz év és a kötelező szavak roppant ijesztően hangzottak, de túléltem! Az ezt követő tizenvalahány év során lelkesen jártam - a teljesség igénye nélkül - úszni, aerobicozni, futni, korcsolyázni és görkorcsolyázni, síelni, hastáncolni, flamencózni, mígnem 2011 őszén először jutottam el egy jógaórára. Azonnal éreztem, hogy ez nem csak, sőt, elsősorban nem fizikai gyakorlás, mert olyan nyugalomra és békére találtam, amit bár tudattalanul, de már nagyon régen kerestem. Ettől kezdve biztos voltam benne, hogy a jógagyakorlás állandó része lesz az életemnek, és az azóta eltelt időszakban be is bizonyosodott, hogy a korábbiaktól eltérően nemcsak múló fellángolásról van szó.

A következő fordulópont 2012 őszén jött el, ekkor találkoztam az astanga vinyásza jógával. Ricardo Martinez - jelenlegi tanárom - bemutatóját csodálva csak az járt a fejemben, hogy én is ezt akarom csinálni! 2013 nyarán kezdtem el a mysore stílusú napi gyakorlást az astanga vinyásza jóga oktatói tanfolyam részeként. Hamarosan azon kaptam magam, hogy majd minden nap hajnalban kelek, és a nap első két-három óráját jógaszőnyegen töltöm... és boldogabb vagyok, mint valaha!

2013-tól tartok rendszeresen astanga vinyásza órákat, ezáltal kapva lehetőséget arra, hogy magam is tovább adhassam mindazt, amit tanáraimtól tanulok. 2015 és 2016 januárját Kovalamban, Indiában töltöttem, ahol egy-egy hónapon át a tanárom mesterével, Lino Miele-vel gyakorolhattam, ezáltal kerülve egy lépéssel közelebb a param parán, azaz a tanítványi láncolaton keresztül Sri K. Pattabhi Jois-hoz. Vele ebben az életben személyesen már nem találkozhatok, de örökségét
"DO YOUR PRACTICE AND ALL IS COMING!"
nap mint nap tapasztalom, így én is ezt szeretném tovább adni.

A tradíció szabályai szerint végzett ászana- és pránajámagyakorlás, a tanítás, a jógafilozófiai művek tanulmányozása, a jama és nijama elvek betartására való törekvés, a mantrázás és meditáció mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kis lépésekkel ugyan, de egyre tudatosabbá váljak, és ezáltal közelebb kerüljek saját magam és a világmindenség megértéséhez. Végtelenül hálás vagyok tanáraimnak, tanítványaimnak, gyakorló társaimnak és a sorsnak egyaránt, amiért ennek a folyamatnak a része lehetek.