A környezetemben senki sem jógázott. 18 évesen, szétfeszülve az érettségi közeledtével egyre inkább fokozódó stressztől, kíváncsiságból keresgélni kezdtem a youtube-on egy szimpatikus videó után. Egy kezdő ashtanga videóra esett a választásom, amit aztán minden nap újra és újra gyakoroltam. Lenyűgözött, hogy nem unom meg ismételni ugyanazt a sorozatot, illetve hogy milyen gyorsan tapasztaltam változást a testemen, az izmaimon, és hogy milyen nyugtató és mégis élénkítő hatással bírt a gyakorlás az egész lényemre.
Amikor egy évvel később Budapesten ellátogattam az első csoportos órámra és az oktató beigazított a tádászanámba, kinyílt előttem a világ. Megértettem, hogy hogyan lehet izzadni, a saját határaidat feszegetni egy kívülről mozdulatlannak tűnő testtartában, hogy egy milliméter mennyit számít a helyes pozícionálásban, hogy a hajlékonyság előfeltétele az erő megteremtése, hogy a légzés hogyan támogatja a mozdulatot és hogy a tekintet tudatos irányításával hogyan lesz az elme is fókuszált.
A jóga útja azért (is) csodálatos, mert végtelen. Soha nem fogsz elérkezni a „célba“, nincs olimpiai aranyérem, csak te vagy és a gyakorlásod, és a kettő együtteséből származó fejlődés. A jógaszőnyegeden találkozhatsz a békéddel, nyugalmaddal, törekvéseiddel de küzdéssel, fájdalommal, felszínre törő félelmekkel is. Én mégis hiszem, hogy megéri ráállni a matracodra, mert minél gyakrabban teszed, annál mélyebben ismered meg magad és képessé válsz harmóniát teremteni a testedben, az elmédben és a lelkedben. Ez a változás kitartó gyakorlással egyre hosszabb ideig fog elkísérni az életed minden percében, a jógaszőnyegedtől távol is.
Az egyéni gyakorlás nagyon fontos, de a jóga közösségi élményként való megtapasztalása teljesen új minőségű gyakorlást teremt. Ha szeretnél együtt kísérletezni, akkor szeretettel várlak az óráimon!
