“Különös paradoxon, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.” - mondta Carl Rogers pszichológus, és milyen igaz ez a jógára is!
A gyakorlás nem csak abban segít, hogy jobban megismerjük, kik vagyunk, hol tartunk, mik a félelmeink, hanem ezek elfogadásában is. A változás, a fejlődés pedig megtörténik magától, szinte észrevétlenül.
A jógamatracon nincs ítélkezés, verseny vagy megfelelés, ugyanazt az asanát gyakoroljuk, de közben a saját utunkat járjuk.
A kulcs - bármihez is - a saját kezünkben van.
Várlak szerettel az órámra, hogy ennek szellemében együtt gyakoroljunk.
Namaste,
Klaudia
